Régészeti kutatások a gyulakutai református templomban

2021.03.09 - 2021.03.09

A gyulakutai református templom Marosszék Kis-Küküllő menti szegletének jelentős műemléke. Hírnevét 1625-re keltezett, a művészettörténeti irodalomban Mezőbándi Egerházi János udvari festőnek tulajdonított kazettás mennyezetének, illetve pompás (napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött) középkori kelyhének köszönheti. A település történetét megvilágító forrásainkkal ellentétben, a templom építéstörténetére vonatkozóan kevés kútfő áll rendelkezésünkre. A reneszánsz festett mennyezeten kívül az utóbbi évtizedekben feltárt és bemutatott falképek kaptak nagyobb figyelmet.

A Magyarország Kormánya támogatásával zajló gyulakutai templomfelújítás szerves részét képezi a 2021 februárjában elkezdett régészeti kutatás. A három szakaszban megvalósuló feltárásokat a Maros Megyei Múzeum régészei végzik. A templombelső szondázó jellegű ásatását követően a szentélyben levő kripta feltárása valósult meg. A továbbiakban a templom külső homlokzatait és a templom körüli temetőt érintő régészeti munkára kerül sor.

A templomhajóban és a szentélyben végzett kis lélegzetű ásatások eredményeként felszínre kerültek egy korábbi, kisebb, Árpád-kori (12–13. sz.) templom nyomai. Ugyanerre a korszakra keltezhető a templom körüli temető legkorábbi temetkezési horizontja, amelyet a feltárt, mellékletként S-végű hajkarikát tartalmazó sírok jeleznek.

A kutatás kivételes és lebilincselő mozzanatait eddig a kripta kibontása szolgáltatta. Erdély-szerte ugyanis számos templomi kripta ismert, némelyet sikerült is szakszerűen feltárni, sok helyen azonban a régész a korábbi évszázadok kincskereső szenvedélyének nyomaival szembesül csupán. Az emberi kíváncsiság jegyeit nélkülöző, bolygatatlan kriptafeltárásra ritkán nyílik lehetőség, a közelmúltban a bánffyhunyadi református templomban zajlott ilyen. A boltíves kialakítású, téglafalas kriptába a templomhajó felöl lehetett bejutni, bejáratát nagyméretű folyami kövekkel torlaszolták el. Az évszázadok során a kripta belsejébe szivárgó víz kárt tett a temetkezésekben. Ennek ellenére az iszapos betöltés szakszerű kibontása, alapos átrostálása során a temetkezésekhez köthető leletek kerültek napvilágra. Az ezüst koporsószegek, a fémből készült koporsópántok, vasalatok mellett különösen értékesek a kriptában nyugvó elhunytak aranyékszerei. A helyszíni antropológiai vizsgálat során két felnőtt férfi, három felnőtt nő és öt tíz évnél fiatalabb gyermek maradványait sikerült elkülöníteni. DNS mintagyűjtést követően az emberi maradványok visszakerültek végső nyughelyükre. A temetkezési mellékletek, illetve a templomban fennmaradt címeres sírkövek alapján a kripta „lakóinak” azonosítására is kísérletet tehetünk.

Elsőként Lázár Ferenc marosszéki főkirálybíró feleségét, Sapharit Krisztinát említhetjük, akinek sírköve igen töredékes formában, olvashatatlan évszámmal őrződött meg. Minden bizonnyal itt kapott végső nyughelyet a kazettás mennyezet megrendelője, a szentély déli falában levő címeres emléken is megörökített Szövérdi Gáspár János (mh. 1625), aki Marosszék főkapitánya és királybírója, utóbb a fejedelem udvarmestere, majd Bethlen Gábor állandó konstantinápolyi követe, illetve több ízben országgyűlési követ volt. Az utóbbi felesége is vélhetően itt nyugszik, az ásatáson napvilágra jutott vésett feliratos jegygyűrű (BETLEN ZOFI) ugyanis bethleni Bethlen Zsófia nevét őrzi, aki Bethlen György és Toroczkai Kata leánya volt, családi címere pedig a mennyezet egyik kazettáján díszeleg. Az említett házaspár hagyatékához kapcsolható a török importáruként meghatározható ruhakiegészítő boglár, amelyet a portai követként is tevékenykedő férj szerezhetett be. A karéjos ékszer vékony alaplemezére forrasztva vert virágmotívumok (a központi négyszirmú virágot négy forgórózsa fogja közre) jelennek meg, a karéjokat sodrony szegélyezi. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a férfi pecsétgyűrű szintén Szövérdi Gáspár Jánoshoz köthető.

A templomban található további 17–18. századi címeres sírkövek az itt eltemetett, és a település és templom életében fontos szerepet játszó Lázár család tagjainak állítanak emléket. Az 1660-ban elhalálozott Lázár György ítélőmester sírkövét második felesége, hídvégi Nemes Ilona költségén fia, Lázár Imre állíttatta 1666-ban, hamvait szintén a kriptába helyezhették. Sírköve alapján feltételezzük, hogy Lázár Jánosné Teleki Kata (1717–1758) lehet az antropológiailag elkülönített harmadik nő. Teleki Kata 1737. február 18-án lett báró gyulakuti Lázár János (1703–1772) felesége. 1758. március 22-én bekövetkezett halála alkalmával a templomban helyezték el epitáfiumát, ennek szövegét férje szerkesztette. Házasságukból négy gyermekük született, közülük Borbála (1737–1738) kisgyerekként halt meg, így vélhetően ő is itt kapott örök nyughelyet.

A leletek restaurálása jelenleg is zajlik, további vizsgálatuk újabb eredményeket hozhat a templom patrónusi körének azonosításában és kutatásában.

fant

fant1

fant001

fant002

006

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy tájékoztatni tudjunk legfrissebb eseményeinkről, kiállításainkról!

2021 Maros Megyei Múzeum